Mi a stressz?
Szűkebb értelemben minden olyan esemény vagy környezeti tényező, amely túlzott mértékű testi, lelki vagy érzelmi megterhelést jelent az egyén számára. Általánosítva a meghatározást, minden olyan változás, amelyet az egyén megterhelőnek gondol vagy érez önmagára. Az ilyen változásokat, hatásokat stresszoroknak nevezzük. Selye János (1907-1982) a stresszelmélet megalkotója a stressz folyamatát három nagy szakaszra bontja.

Az első a vészfázis.
E szakaszban az egyén szervezete megkísérli a változásokhoz való alkalmazkodást. A vészfázis elnevezés is jelzi, hogy nem az átlagos, az egyén szervezetének Működési korlátain belül maradó és ható változásokról és/vagy azoknak a következményeiről beszélünk. 

A második szakasz az alkalmazkodás vagy ellenállás szakasza.
Ekkor a szervezet, a test és a lélek mozgósítja a stresszállapot leküzdéséhez tartalékait, lehetőségeit. Amennyiben ez nem elégséges vagy a hatás időtartama hosszú, a védekezés eszközei, tartalékai, lehetőségei kimerülnek. 

A végső szakaszát emiatt kimerülésnek nevezzük.

Stresszorok
Számuk szinte végtelen. A leggyakoribbak környezetünk fizikai változásai:

• Télen a hideg
• Nyáron a kontinentális éghajlathoz nem „illő” 40-45 ºC meleg
• A magas, esetenként akár a fájdalomküszöböt is elérő a zajterhelés a zsúfolt városokban, a repülőterek, a forgalmas autóutak, bányák közelében. Eredménye a figyelem, a koncentráló képesség csökkenése. A zaj által megzavart alvás a gondolkodási és a lelki folyamatokat negatívan befolyásolja.
• A stressz az immunrendszert is veszélyezteti. A stresszorok együttese, kombinálódása még veszélyesebb.
• A szervezeti, fizikai stresszorok közé tartoznak az egyéb kémiai szerek, például tisztítószerek, a látszólag ártalmatlan kozmetikumok stb.

Stresszorokkal leküzdhető-e a stressz?
Sokan fogyasztanak pszichoaktív szereket, narkotikumokat, alkoholt, kávét, cigarettát megoldhatatlan problémáik, szorongásaik, félelmeik elől menekülve. Ma a tartós pszichés stressz következményeit, a szorongást, a neurózist, a depressziót legtöbben gyógyszerekkel, nyugtatókkal próbálják orvosolni.

A stressz társadalmasulása
Bevezetőnkben már utaltunk arra, hogy a társadalom és az egyén életét, sorsukat megváltoztatják azok a gyors, folyamatos, tartós változások, amelyekhez viszonyítva alkalmazkodó képességük lassabb.

A legfőbb stresszor az ember
Önmagunk is stresszorok vagyunk. Magatartásunkban, viselkedésünkben megnyilvánuló egyes személyiségjegyeinkkel, gondolkodásunkkal, biológiai korlátaink önző célú átlépésével, mások semmibe vételével környezetünk és önmagunk számára erős stresszorokká válhatunk. Gondoljunk csak a döntések felelősségére vagy a munkahelyi stresszek egyik leggyakoribb okára, a vezető-beosztott konfliktusra.  Lakóhelyünk sem kivétel. Volt-e már zajos, a késő éjszakába nyúló házibuli a szomszédban?

A stressz következményei
A stresszre mindenki máshogyan válaszol. Vannak, akikre jobban hat, stressztűrésük alacsonyabb, mint másoké. Van, akit a vészhelyzet, a stressz inspirál. Van, aki látszólag érzéketlen rá.

A hazai helyzet
Hazánkban nincs olyan korosztály, amelyre a következményei ne lennének károsak.

• A koraszülések száma folyamatosan nő.
• A környező országokhoz képest nálunk a legalacsonyabb szintű az újszülöttek túlélési esélye.
• Gyermekeink között egyre több az antiszociális személyiségzavarral, magatartási és viselkedési zavarok közé tartozó agresszióval, erkölcsi problémákkal - például lopás, bűnözés - rendelkező gyermekek száma.
• A munkaképes korosztály egyötöde depressziós.
• Hazánk éllovasa a kezdetben pszichoszomatikus tünetcsoportként, majd később valódi betegségként megjelenő emésztőrendszeri, keringési és szívbetegségeknek.
• A környező országokhoz képest a 45-64 éves férfikorosztály halálozási mutatója a legmagasabb hazánkban. Várható élettartamuk rosszabb, mint hetven évvel ezelőtt, ellentétben a változásokat megélt környező és a nyugat-európai országokkal, ahol ez kivétel nélkül javult.

 Hogyan oldjuk meg a stresszhelyzeteket?
Nincs rá recept. A megoldás kulcsát a változásból eredő változtatási szükséglet rejti magában. A változtatás sok esetben jelentős kockázattal jár, amelyet kevesek vállalnak fel. Nem szégyen szakemberek segítségét kérni hozzá, legyen az orvos, pszichiáter vagy pszichológus, netán kineziológiával foglalkozó természetgyógyász.